, (öszve-dug) ösz. áth. Bizonyos központ körül, vagy szük helyen egymáshoz közel tol, s mintegy titkolódzva, elrejtve oda helyez. Fejeiket öszvedugták, és susogtak. Öszvedugott kéz am. öszvetett kéz, vagyis átv. ért. részvétlenség. Öszvedugott kézzel nézni a más baját. V. ö. DUG.