, (öszve-csúsz) ösz. önh. Szoros ért. földön, vagy más alapon csúszva egy máshoz közeledik, egymással szoros helyviszonyba jő. A kigyók a verőfényre öszvecsúsznak. Átv. ért. titkos szerelmi viszonyból, a nemi ösztön kielégítése végett egyesül, öszvebúvik.