, (öszve-ér) ösz. önh. Két, vagy több test egymáshoz közeledő irányban bizonyos ponton találkozik, érintkezik, megilleti egymást. A külön helységekből jövő kocsik a városi vámnál öszveértek. A begombolt ruha szélei öszveérnek. A csomag kötelékének végei nem érnek öszve, mert rövidek.