, (öm-t-ő) mn. tt. öntő-t. Általán, aki valamit önt. Rendesen a viszonynévvel öszvetett szót alkot, s főnevül használtatik, pl. harangöntő, álgyuöntő, rézöntő. Mondják dolgokról is, melyek által, vagy melyekben valamit önteni szokás, pl. öntőmesterség, öntőműhely.