, (ön-ként-ěs) mn. és fn. 1) Ki bizonyos vállalatban saját szabad akaratából, nem erőszakolva vesz részt; különösen: hadi szolgálatot ilyképen vállaló. Önkéntes vitézek, hadseregek. 2) Szélesb ért. szabad tetszésből eredő. Önkéntes részvét, adakozás, lemondás.