, (öszve jár) ösz. önh. 1) Másod, vagy többed magával bizonyos helyen és időben találkozni, öszvejönni szokott. Ebédre, vacsorára, beszélgetés, társalgás végett öszvejárni. 2) Tárgyesetes viszonynévvel bizonyos térnek egyes helyeit mind bejárja. Öszvejárni a várost, kertet. Öszvejárta az egész határt.