, (öszve-firkál) ösz. áth. 1) Bizonyos lapot, holmi vakarásokkal, irkafirkával betölt, bemázol. A gyermekek öszvefirkálják a papirt, az oskolai padokat, a falakat. Szokottabban: befirkál. 2) A maga nemében haszontalan, oktalan elmeművet készít, melyben öszvefüggés nélkül mindent öszveviszsza hord. V. ö. FIRKÁL.