, (öszve-dörgöl) ösz. áth. 1) Két, vagy- több testet egymáshoz dörgöl. A kajcsos lábu ember öszvedörgöli térdeit. 2) Dörgölve apró részekre sodor, zúz, morzsol, tördel. Ujjak között öszvedörgölni a földrögöt. 3) Több, vagy minden oldalról dörgölve koptat, becsúnyít. A marhák öszvedörgölik a ház oldalát. V. ö. DÖRGÖL.