, (öszve-mász) ösz. önh. Tulajd. ért. mászó állatokról mondatik, midőn egymáshoz közelednek. Öszvemásznak a békák. A kisdedek is öszvemásznak, midőn még járni nem tudnak, továbbá a felnőtt emberek, midőn négykézláb mennek öszve. Átv. ért. és aljas nyelven, a férfi és nő tiltott szerelmi viszony végett titkon öszvebújik.