, (öszve-harangoz) ösz. áth. Harangszóval többeket öszvehí, egy helyre gyüjt. A népet misére, vecsernyére, temetésre öszveharangozni. Különbözik tőle a beharangoz, azaz: valamennyi haranggal, vagy ha több nincs egygyel, utolsó jelet ad a templomba menésre. Elsőt, másodikat harangozni, beharangozni.