, (öszve-hangzás) ösz. fn. Kellő viszony az ének, vagy hangszerek különböző hangjai között, az illető művészet szabályai szerént. Átv. ért. állapot, vagy tulajdonság, midőn valamely elmeműnek, szépműnek részei kellő arányban vannak egymással; vagy midőn a gyakorlati tünemények az elméleti szabályokkal megegyeznek. Máskép öszhangzás.