, (öszve-ír) ösz. áth. 1) Bizonyos sokaságnak egyéneit, mennyiségnek részleteit czimeik, neveik szerént mind följegyzi. Öszveirni a város lakosait. A zár alá vett ingó és ingatlan jószágokat öszveirni. 2) Sok-, mindenfélét irásba tesz, sok könyvet ir. Naplójában öszveirja a napi eseményeket. Sok könyvet öszveirt. 3) Önhatólag am. sürüen rakott betükkel, és sorokban ir. A régi oklevélirók igen öszveirtak.