, (öt-öd) osztószám. tt. ötöd-öt, harm. szr. ~e. 1) Sorozatra osztó, pl. első, másod, harmad, negyed, ötöd fejezet valamely könyvben, mint régiesen irták. Ez értelemben mai divat szerént rendesen fölveszi az ik toldalékot: ötödik, kivált pedig, midőn az illető névtől elszakasztva, vagy utána áll, pl. Ezen pohárbor volt az ötödik, melyet kiittál. A jelesek között ő az ötödik. 2) Részekre osztó. Ötöd rész, ötöd fél, mely négy egészet és egy felet jelent. 3) A magam, magad, maga visszaható névmással oly egészet mutat, mely négyre és egyre van osztva, pl. Ötöd magával van, am. négyen vannak, kikhez ő, mint ötödik járul. Mint osztott rész főnév gyanánt is használtatik, s jelent valamely öt részre osztott egészből egy részt, pl. a rénes forintnak ötöde tizenkét régi, az osztrák forinté húsz új kr.; húszból egy ötöd négyet teszen.