, (öt-en) számnévhatárzó, s am. együtt véve öt. Rendesen csak személyekre vonatkozik. Öten voltunk. Először heten valánk, azután csak öten maradtunk. Kettőztetve: öten-öten, azaz: öt személyből álló külön csoportokban, vagy sorokban. Öten-öten ültek egy-egy kerekasztalhoz.