, (öszve-vág) ösz. áth. és önh. Jobb hangzással a két v-t kikerülve: összevág. Vágó eszközzel, pl. fejszével, baltával, bárddal stb. darabokra, konczokra, falatokra vág. Összevágni a fahasábokat, a kolbászba való húst. V. ö. Vág. Önhatólag és átv. ért. mondjuk dolgokról, melyek bizonyos tekintetben megegyeznek, öszveillenek; másképen: öszveüt. A hírmondók tudósításai összevágnak. E tanutételek nem vágnak öszve. V. ö. VÁG.