, (ösz-v-es) mn. tt. öszves-t, v. ~et, tb. ~ek. Bizonyos mennyiségnek minden részeit magában foglaló. Öszves szám; mely több részszámokból áll. Öszves kiadás, jövedelem. E szónak elemzéséből, illetőleg es képzőjének elvonása által az tünik ki, hogy törzsöke öszv, mely alakjára nézve olyan, mint: sérv, nedv, kedv, redv, ölv, nyelv stb. s így elemzésére nézve különbözik az öszve szótól, melyben a ve határozói képző.