, (öszve-köt) ösz. áth. 1) Szoros ért. kötéllel, madzaggal, zsineggel, lánczczal, s ilyféle kötelékkel együvé szorít. Övvel öszvekötni a ruhát. Gúzszsal öszvekötni a learatott markokat. 2) Szélesb ért. akármelyféle módon, és eszközzel többfélét kapcsolatba hoz egymással. A gerendákat öszvekötni. Átv. ért. társadalmi erkölcsi, vagy eszmei viszonyba hoz. Kétféle hivatalt öszvekötni. A jegyeseket öszvekötni. Bizonyos eszméket, isméreteket rokonságuknál fogva öszvekötni. V. ö. KÖT. 3) Átv. ért, egyik a másikba beleköt.