, (öszve-kap) ösz. áth. 1) Két, vagy több külön testet, hozzájok kapva öszvefog, együvé szorít. A feldobott játékkövecseket egy marokkal öszvekapni. A tűz elől holmiját öszvekapni. 2) Nyeremény, szerzemény, adomány gyanánt többfélét kap. Kéregetéssel naponként néhány garast, forintot öszvekapni. A Balázs vitézei sok szalonnát öszvekapnak. 3) Önhatólag, valakivel perbe, verekedésbe, viszálkodásba keveredik, öszvevesz, birkózik. Öszvekaptak, s jól meghurczolták egymást.