, (öszve-hord) ösz. áth. 1) Több, vagy különféle anyagot egy helyre, egy halomra, egy tömegbe hord. Asztagba öszvehordani a learatott gabonát. Hajóra öszvehordani a szállítandó árukat. Kézben, vállakon, talicskán, szekéren öszvehordani holmit. 2) Szó- vagy irásbeli eléadásban különféle tárgyakat eléhoz, szoros öszvefüggés, vagy rendszer nélkül együvé állít. 3) Öszvehord a puska, a göbecseket úgy löveti, hogy együtt maradnak. 4) Átv. valakit nagyon meg- vagy kiszid, mindenféle szidalmakkal tetéz; máskép: lehord. V. ö. HORD.