, (öszve-húz) ösz. áth. 1) Az egymástól külön, távol, vagy tágan állókat, levőket egy középpont felé húzza. Öszvehúzni a kiterjesztett hálót, vitorlát. Szijjal, madzaggal öszvehúzni a ruhát. Gereblyével öszvehúzni az elszórt szalmát, szénát. 2) Testét, vagy testének valamely részét szükebb-térre szorítja. Öszvehúzza magát, homlokát, azaz: ennek bőrét ránczba szedi. Kezét, lábát öszvehúzta a görcs. 3) Átv. öszvehúzni magát, am. cselekvéseinek, életmódjának szűkebb kört szabni, kevesebb kényelemmel, szegényebbül nélkülözve élni. Jövedelme csökkenvén, kénytelen öszvehúzni magát. Továbbá am. nem hetvenkedik, megsunyja, megalázza magát.