, (öszve-egyezik) ösz. k. 1) Bizonyos dologra nézve mással, vagy másokkal egy véleményben van. Holmi tudományos kérdésekben öszveegyezni. 2) Társas viszonyban, különösen vágyra, akaratra nézve mással megfér. Szép, midőn a házastársak öszveegyeznek. 3) Meghasonlás, feleselés után viszonyos engedés, értekezés, elégtétel nyomán egy köz véleményben, akaratban öszvejön. A peres felek öszveegyeztek. 4) Átv. ért. bizonyos szabályok szerént együvé illik, pl. öszveegyeznek a versek, midőn rímeik hasonlók; a mondatban öszveegyeznek a szók, midőn az illető nyelvtan, és szókötés szabályai szerént szerkesztvék.