, v. ~JÖN, (öszve-jő, v. ~jön) ösz. önh. 1) Bizonyos helyen találkozik valakivel. Az utczán két barátommal jöttem öszve. Nem tudom, mikor jövünk megint öszve. 2) Többen valamely kitűzött helyen egybe gyülnek. A játszótársak esténként öszvejönnek. 3) Átv. ért. többféle dolgok egy időben történnek, egy időre esnek. Ma sok dolgom, bajom, vesződségem jött öszve.