, (öszve-fut) ösz. önh. 1) Másod- vagy többed magával futva siet bizonyos helyre. Rendkivüli látványra öszvefut a nép. 2) Átv. bizonyos hig testek részei megmerevednek, öszveállanak, megalusznak. Öszvefut a tej, tejfel, kocsonyalé. 3) Tárgyesetes viszonynévvel, bizonyos térnek több vagy minden helyeit futva bejárja. Öszvefutotta az egész várost, még sem találá meg, akit kerese.