, (öszve-egyezés) ösz. fn. 1) Véleményi, vagy akarati egység kettő, vagy többek között. 2) Azon viszonyos megnyugvás bizonyos ügy fölött, melyet a meghasonlott felek egymás között kieszközlöttek. 3) Átv. ért. többeknek bizonyos mesterségi vagy művészeti szabályok szerént való öszveillése. A szók öszveegyezése a mondatokban. A verseknek rímek szerénti öszveegyezése.