, v. ~GYÜL, (öszve-gyűl) ösz. önh. 1) Több ember egy helyre egy seregbe gyűl. Köz helyeken, templomban, szinházban öszvegyül a nép.
"Úgy lőn, mint akará. És öszvegyülének,
Az egész mennyei gyönyörű seregek.
Zrinyi.
2) Akármily mozgékony test neméből bizonyos sokaság tódúl, nyomúl egy tömegbe. A Dunában sok víz öszvegyül. 3) Átv. ért. öszvegyül a pénz, melyet részenként egymáshoz tesznek; öszvegyül a sok baj, midőn egyszerre érik az embert. V. ö. GYŰL.