, (öszve-czipěl) ösz. áth. 1) Egy személy többfélét részenként, egymás után czipelve együvé hord, gyüjt. Elfáradt, mig annyi búzás zsákot öszveczipelt. 2) Többen bizonyos terhű tárgyakat czipelve hordanak öszve. Égéskor a lakók tűzmentes helyre öszveczipelik ingó vagyonaikat. V. ö. CZIPEL.