, (öszve-csap) ösz. áth. 1) Csattanólag öszveüt. Bámultában öszvecsapta kezeit. 2) Többeket egy seregbe, nyájba, csordába öszvehajt. A falu rideg barmait egy gulyába öszvecsapni. 3) Önhatólag, egymással sebes rohanva ütközésbe jön, egybekeveredik. A két ellenfél öszvecsapott. Feje fölött öszvecsaptak a hullámok.