, v. ~BÚJIK, v. ~BUIK, v. ~BUVIK, (öszve-búik, v. ~bújik stb.) ösz. k. Másod, vagy többed magával valamely rejtekhelyen öszvejön, egyesűl. Öszvebúnak, s egymás közt súgnak búgnak. Öszvebúnak, mint a szegény ember malaczai. (Km.). Különösen, titkos szerelmeskedés, nemi ösztön kielégítése végett egyesül.