, (öszve-aklál) ösz. áth. Bizonyos gúnyt, és kicsinylést rejtő értelemben am. valamit imígy-amúgy, nagyjában, nagyokat öltve öszveakgat, öszvevarr, mint az ügyetlen, vagy sietve dolgozó varrók, szabók, foltozók tesznek. Tájszokásilag öszveabdál, öszvebakgat, férczel. V. ö. AKLÁL.