, (öröm-mámor) ösz. fn. Képes kifejezéssel, tulságos örömérzetből támadt, szinte elfogultságig nőtt kedélyi állapot, melyben az illető személy eszméletét mintegy mámor homályosítja el. Alapfogalmánál fogva inkább csak érzéki, nem szellemi, nem erkölcsi örömekre alkalmazandó.