, (öröm-ittas) ösz. mn. Képes, költői kifejezéssel, am. fölötte örülő, ki örömében némileg a részeghez hasonló, s mintegy édes, kedves mámorban van. Leginkább nemesebb érzelmekre és élvezetekre vonatkozik, milyekre a szeretet, szerelem, műélvezet gerjeszti a szivet. V. ö. ÖRÖMMÁMOR.