, (ör-ök-ös-te-len) mn. tt. örököstelen-t, tb. ~ěk. Kinek törvényes örököse nincsen; különösen: magtalan, gyermektelen, közvetlen természetes örökös nélkül való, kinek jószága a polgári törvény szerént idegenre száll; máskép: örökösnélküli. l. ezt. Határozóként am. örökös nélkül.