, (ó-szabásu) ösz. mn. Különösen viseletre vonatkozólag am. régi, kiavult divat szerént készült. Ószabásu magyar mente, dolmány. Átv. ért. mondhatni személyről, ki a jelenkor szokásaihoz, gondolkozásmódjához nem illeszkedik, hanem a réginél marad, továbbá az ily személy tetteiről. Ószabásu tisztviselő, gazda, mesterember. Ószabásu eljárás, gazdálkodás.