, ÉSZREVÉTEL, (észre-vét v. ~vétel) ösz. fn. 1) A lélek működése, midőn a tapasztalati tárgyak benyomását, hatását az érzékek által felfogja; szabatosabban szólva: észrevevés. 2) A tapasztalt, ismert tárgyakról tett vizsgálatból kihozott, kifejtett különös eszme vagy igazság. Észrevételeket tenni valamely műről. Nekem több észrevételeim vannak e tárgyról. Tudományos, művészeti észrevételek. Nincs semmi észrevétel ellene? (Reflexio, Observatio).