, (ész-tan) ösz. fn. 1) A bölcsészettan elemi, elméleti része, mely a gondolkodás szabályait adja elé, vagyis arra tanít, mikép kell helyesen gondolkodnunk, és szerzett ismereteinket rendeznünk, alkalmaznunk. Tiszta, és alkalmazott észtan. (Logika pura, et adplicata). 2) Szélesebb ért. használták némelyek azon ismeretek öszvegét, melyeket a gondolkodó ész tiszta elvont fogalmakból alkot, melyek különösen az ismeret és lénytanban adatnak elé. 3) Könyv v. munka, mely ezen tanokat magában foglalja.