, (ér-vény v. ér-v-ény) fn. tt. érvény-t, tb. ~ěk. Valamely tárgynak azon állapota, belső minősége, melynél fogva valamit ér, annak sikere, foganata, ereje van. Szerződés, tanuság érvénye. V. ö. ÉRVÉNYES. Származékaival együtt újabb alkotásu szó. (Fogarasitól).