, (érsék-ség) fn. tt. érsékség-~t. 1) Érseki méltóság, hivatal. Érsekségre jutni. Érsekségbe beigtatni valakit. 2) Azon tartomány, melynek püspökei bizonyos tekintetben az érsek alá vannak rendelve. 3) Szorosb ért. érseki megye. Esztergomi érsekség. 4) Érseki palota.