, (ér-ül-köz-ik) k. m. érülköz-tem, ~tél, ~ött. Egymással viszonyos érintésbe jön, egyik a másikat érinti, illeti. Némelyek által ujabb időben megkisértett, de nem egészen helyes származtatásu szó, mert a kozik, közik ragok csak átható igékhez járulnak, minthogy természetöknél fogva közép igéket alkotó ragok levén, közép igét alkotni közép igéből vagy önhatóból (mivel mindkettő csak állapotot, lételt jelent), természet elleni. Már pedig érül mint átható ige nem létezik, s ha oly szó léteznék is, ez csak önható volna. Törülközik is jobban törőlközik, és töről átható ige.