, (ér-t-e-kěz-és) fn. tt. értekězés-t, tb. ~ěk. 1) Tárgyalás valamely tudományos dologról. Nyelvtudományi, történeti, vegytani, szépműtani értekezés. 2) Viszonyos fejtegetéssel, szóváltással járó meghányása, vitatása valaminek a végett, hogy az illetők bizonyos eredményben megállapodjanak. A gyűlés előtt értekezést tartani. (Conferentia). 3) Szélesb ért. beszélgetés, szóváltás valamely ügyben.