, (ér-t) áth. m. értětt. htn. ~ni (ritkán), v. ~eni, par. ~s. 1) Valamit észszel felfog, fölér, tudja, mit jelent. Érteni az eléadott leczkét. Érteni a tanitó beszédét. Érteni az idegen nyelveket. Én nem értelek tégedet. Értem, amit mondanak, de nem tudok rá felelni. 2) Hallással felfog. Értetted, amit mondottam? Értettem uram. A nagy zaj miatt nem értem, mit beszélnek. 3) Gondol, vél. Én nem úgy értettem, mint te gondolod. Te egészen másra értetted a dolgot. Egyet érteni valakivel. Szép dolog, mikor a száj és szív egyet értenek. (Km.) Értik egymást. 4) Közelitő ragu névvel am. valamihez tud, valamiben jártas, tapasztalt, gyakorlott, ügyes. Érteni a házi gazdasághoz. Ért hozzá, mint tyúk az ábéczéhez, vagy hajdú a harangöntéshez. (Km). Ejh, mit értesz te ahhoz. 5) Felható ragu névvel am. felfogja, mire vonatkozik a dolog. Magára érteni a mondottakat. R á-rá, értsd rá v. fogd rá. (Km.) 6) A nyelvekre vonatkozólag am. tud. Ért magyarul, németül, fruncziául. Öszvetételei: Elérteni a példázgatást. Megérteni a homályos beszédet. Egyik tudatlan hamarabb megérti a másikat. (Km.). Odaérteni. Ezt is odaértettem a többi közé.