, (ér-lel v. ér-el-el) áth. m. érlel-t. 1) A régieknél am. valamit elér, illet, megillet, tapint. Ezen értelemben jelenleg nem divatozik. 2) Eszközli, hogy valami érjék, megérjék. A nap heve érleli a gyümölcsöt. A tartós meleg nyár korábban megérleli a szőlőt. V. ö. ÉRIK.