, (ér-d-ěm-etlen) mn. tt. érděmetlen-t, tb. ~ěk. 1) Kinek érdeme nincs; 2) ki vagy mi nem méltó valamire; méltatlan. Érdemetlen, henye hivatalnok. Jutalomra, dicséretre érdemetlen. Érdemetlen vagyok ily megtiszteltetésre. Érdemetlen bánásmód. Mint határozó am. érdemetlenül, érdem nélkül. A 2-ik értelemben szokottabb, a midőn egyezik vele: érdemletlen. Az 1-ső értelemben inkább érdemtelen divatozik.