, (ér-d-ěm-ěs) mn. tt. érděměs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Érdemmel v. érdemekkel biró, ki olyasmit cselekedett, miért hálára, jutalomra számolhat. Érdemes ember, polgár, hazafi, katona. 2) Valamire méltó. Jutalomra vagy büntetésre érdemes. Nem érdemes szóra. A budapesti Lánczhid megtekintésre érdemes. Nem érdemes róla szólani.