, (ének-szó) ösz. fn. 1) Énekre alkalmatos hang. 2) Éneklés, énekhangoztatás. Énekszóval járni a bucsút. Énekszóval bebarangolni éjjel az utczákat. Szép énekszóval odább ment. (Km.), azaz valamely kelletlen dolgot hallva, s reá valamit dudolva tovább állott, mintha nem is illetné őt.