, (él-tet) áth. m. éltet-tem, ~tél, ~ětt, par. éltess. 1) Valakinek életét fentartja. Élteti őt a fris levegő, és vidor kedv. 2) Élni enged, élni hagy, életben fentart. Ha Isten éltet bennünket. 3) Éljenez, éljen-kiáltással üdvözöl, tisztel valakit. Lakoma alkalmával a jeles embereket éltetni.