, (él-és él igétől) fn. tt. élés-t, tb. ~ěk. 1) Az életnek folytatása. A városban élés költségesebb, mint a falun élés. 2) Táplálkozás. A jól élésre sok kivántatik. 3) Eleség, eledel. Innen: élésház, éléskamara, élésbolt. 4) Valaminek bizonyos czélra használása. V. ö. EL, ige.