, (ás-ó) fn. tt. ásó-t. 1) Munkás, ki valamit ás, vagy ásással keres, fölfejt. Árokásó, kútásó, kincsásó, sírásó. 2) Nyéllel ellátott lapátalaku vas eszköz, melylyel ásni szoktak. Ásóval kivágni a vakandokot. Csak ásó és kapa választ el bennünket, azaz, a sír. Km. Különböztetés végett az eszköz neve lehetne: ásu, mint vésü, furu.