, (ár-ul-ó) fn. tt. áruló-t. 1) Személy, ki valamit árul. A vásár árulókból és vevőkből áll. 2) Erkölcsi ért. alattomos áskálódó, hitszegő, ki haszonlesésből bizonyos kegyelet ellen vét, s hűtlenséget követ el. Hazaáruló, véráruló, nemzetáruló. A Debreczeni legendáskönyvben: árultató.