, (ár-t-atlan-ul) ih. 1) Tiszta, feddhetetlen életet gyakorolva, bűn nélkül, senkinek nem ártva, roszat nem cselekedve. Ártatlanul élni. 2) Anélkül, hogy valakinek ártott, valamely bűnt követett volna el. Ártatlanul vád alá jutni, perbe keveredni, szenvedni, meghalni.