, (áll-hat-at-os-ság) fn. tt. állhatatosság-ot. Az emberi szándék, föltétel, akarat, működés, szilárd, változatlan, nem ingadozó, nem csüggeteg tulajdonsága. Keresztény állhatatosság, erény, midőn valaki csábítások és ijesztések daczára hitéhez hív marad.